Biztonságos környék, rendezett családi élet, bensőséges környezet, tisztességes iskola - a megvalósult amerikai álom. Ezt nyújtotta az Egyesült Államok a II. világháborút végigharcolt nemzedéknek, védőburkot az arra érdemesek feje fölé, saját lakást a veteránhivatal folyósította kölcsönből, pár év alatt felhúzott mesterséges városokat, ahol a biztonság garantált, az iskoláztatás jó, az épített környezet rendezett.
Az agglomerációs várostervezés etalonja, az 1958-ban átadott pennsylvaniai Levittown.
Az erkölcsi és intellektuális elcsökevényesedés inkubátora - így kommentálták William Levittnek azt az ötletét a kritikusok, hogy 2326 hektárnyi területen 17 311 házat épít fel 70 000 lakosnak, és létrehozza Amerika legtökéletesebben megtervezett települését. Tökéletes volt abban a tekintetben, hogy nem volt olyan szeglete a beruházásnak, amit Levitt ne gondolt volna végig, és ne tervezett volna meg mérnöki pontossággal.
A településszerkezet alapjait a mesterblokkok alkották, egy ilyen blokk 2,59 négyzetkilométernyi területen helyezkedett el, 3-6 szekciót foglalt magába, egy szekció 300-500 lakóházból állt. Az összes szekcióbeli utcanév kezdőbetűje a szekció nevének kezdőbetűjével volt azonos, megkönnyítve a tájékozódást a nehezen megkülönböztethető utcák rengetegében. A fontosabb útkereszteződések a szekciók és mesterblokkok találkozásánál voltak, minden mesterblokk közepén egy iskola állt.
Levitt alapelve volt, hogy a gyerekek úgy jussanak el az iskolába, hogy ne kelljen átmenniük egyetlen főúton sem. Elképzelései hatalmas sikert arattak, az első nyílt napon 30 000 érdeklődő nézte meg a házak terveit, az építőanyagokat, berendezési tárgyakat. 1951-ben, az értékesítés első évében havonta 1600 házat adtak el, a legtöbbet a veteránügyi hivatal által folyósított kölcsönökből fedezték. A legkedveltebb típus, a Levittowner 10 000 dollárba került, megvásárlásához 100 dollár foglalót kellett letenni, a veteránoktól nem kértek készpénzt.
Levitt sikere stratégiájának volt köszönhető: a házépítés Henry Fordjaként emlegetett szakember az egyediséget és exkluzivitást feláldozta a költséghatékonyságért, és ontotta magából a készházakat, gyároshoz méltó ütemben, a fordi munkaszervezés alapelveit alkalmazva. Az emberek a telepesek lelkesedésével foglalták el új otthonaikat, csecsemővel az egyik kézben, bőrönddel a másikban.
Az amerikai álom beteljesült, az ideális amerikai otthonokba idilli alsó-középosztálybeli fehér házaspárok költöztek be, 20-as vagy 30-as éveikben jártak, és volt legalább egy, általában öt év alatti gyermekük. A lakók szigorú házirend szerint tartották karban a házat és a kertet. A kertekben ugyanott díszelegtek a formára nyírt örökzöldek, és ugyanolyan sziklakertek mögött ugyanolyan évelő növények növekedtek ugyanakkorára.
(Alfred Eisenstaedt fotói)
Forrás: vintagenewsdaily, wikipédia, index
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése