Utazás a múltba.: Az Abu Szimbel-i templomok áthelyezése, 1964-1968.

2021. július 19., hétfő

Az Abu Szimbel-i templomok áthelyezése, 1964-1968.

Az Abu Szimbel-i templomok a Nasszer-tó nyugati partján, Núbia Egyiptomhoz tartozó részén állnak Abu Szimbel helység délkeleti szegélyén. Az i. e. 13. században épültek II. Ramszesz, az óegyiptomi Újbirodalom XIX. dinasztiájába tartozó fáraó parancsára. A Nagy Templomot Ré-Harahtinak, Ptahnak és Ámonnak szentelték – akik Ramszesz korában Egyiptom hivatalosan elfogadott főistenei voltak –, de valójában Ramszesz nagyságát volt hivatott jelképezni; neve az ókorban Hut-Ramszesz-Meriamon, azaz Ramszesz-Meriamon temploma volt, a Kis Templomot Hathor istennőnek szentelték, aki itt Ramszesz imádott főfelesége, Nofertari alakjában jelenik meg.

1964-ben Egyiptomban megkezdték a világ egyik legnagyobb és látványos szétszerelési és összeszerelési projektjét. Az Abu Simbel ősi templomainak a Nílus vizeitől való megmentése érdekében a templomokat át kellett helyezni.

Az Abu Szimbel-i templomok 1979 óta szerepelnek az UNESCO kulturális világörökségek listáján. Egyikük sincs eredeti helyén. Az Asszuáni-gát építése során, hogy a Nílusnak a Nasszer-tóvá duzzadó vize ne lepje el őket, 1963 és 1968 között szétbontották, és 64 méterrel magasabban az Abu Szimbel-i fennsíkon ismét felépítették a templomokat. Itt a Nasszer-tó egy szigetén állnak, amit Abu Szimbellel egy gát és az azon épült út köt össze.

Az új telek körülbelül 200 méterrel volt a szárazföldön és 65 méterrel magasabb.

A második Asszuáni-gát építésének tervei az 1950-es években mindkét templom létét fenyegették. A Kalabsa és más helyek mellett ők is eltűntek volna a Nasszer-tó jelenlegi szintje alatt. Már 1955-ben megalapítottak egy nemzetközi dokumentációs centrumot, hogy az Asszuántól délre lévő, a határig terjedő területet dokumentálja. 1960. március 8-án az UNESCO nemzetközi összefogást kért a templomok védelmére. Számos javaslat és terv született az építmények megmentésére. Ezek közül 1963-ban elfogadtak egy svéd tervet, mely szerint a templomokat szétvágják az egész sziklatömeggel együtt, és egy magasabb fekvésű helyen újra felépítik.

1964 és 1968 között az egész helyet óvatosan nagy darabokra vágták (legfeljebb 30 tonna, átlagban 20 tonna), szétszerezték, felemelték és újból összeállították.

1963 novembere és 1968 szeptembere között nemzetközi összefogásban megvalósult a két templom együttesének áthelyezése. A munkákban egyiptomi, német, francia, olasz és svéd építőipari vállalkozások vettek részt. 1968. szeptember 22-én hivatalos keretek között megünnepelték a sikeres áthelyezést. Az Asszuáni-gátat 1971. január 15-én avatták fel. Az ünnepségen az akkori elnök, Anvar Szadat így méltatta az összesen 23 núbiai műemlék áthelyezését: „A népek csodákra képesek, ha egy jó cél érdekében együttműködnek.”

A kézifűrészektől a buldózerekig terjedő szerszámokkal a szobrokat és a templomokat 20 tonnás tömbökbe faragták, amelyeket összeraktak az új helyszínen.

Az elszállítás és az újjáépítés érdekében előbb 17 000 lyukat fúrtak a sziklába, hogy a kőzetet 33 tonna epoxi-gyantával megszilárdítsák. A stabilitás érdekében vaspántokat használtak. Ezután 1036 tömbbé vágták szét a templomegyüttest. Az egyes blokkok súlya hét és harminc tonna között volt, a vágások helyei ma is láthatók. Az új telepítési helynek mintegy 180 méterrel távolabb kellett lennie északnyugat felé, az eredeti szintnél 64 méterrel magasabban. Eközben igen fontos volt, hogy a templomok pontosan ugyanabba az irányba nézzenek homlokzataikkal. Az első blokkot 1965. május 12-én helyezték át. 1112 szikladarabot helyeztek át a templomok mellett, hogy az eredetihez hű maradjon a templomok látképe.

Az összeszerelés rendkívüli pontosságot igényelt, apró, csak plusz vagy mínusz 5 mm-es toleranciával.

Mindkét templom belseje részint egy-egy föléje épített vasbeton kupolán függ, részint azok támasztják őket. A Nagy Templom esetén ennek átmérője 140 méter, így ma már nem igazi barlangtemplomok. Mégis megmaradt a barlangtemplom benyomása a nézőben, mert a betonkupolákat kívül nagy tömegű homokkal, törmelékkel és az eredeti sziklákkal (köztük az eredeti szikla-homlokzattal) borították be. Az akkori időkben ez olyan komoly építéstechnikai teljesítmény volt, hogy egyesek ezt II. Ramszesz eredeti temploma felépítésének teljesítményéhez hasonlítják. Az építési költségek mintegy 80 millió dollárt tettek ki, ezt több mint ötven ország adta össze. Abu Szimbel keltette fel az érdeklődést a műemlékek megőrzése iránt, ami 1972-ben a kulturális világörökségek listájának létrehozásához vezetett.

A rekonstruált templom úgy volt orientálva, hogy a nap az év bizonyos időszakaiban az eredeti templom szerint megvilágította a belső teret.

Szükség volt a templomok áthelyezésére, vagy azok elmerültek volna a Nasser-tó létrehozása során. Ez a hatalmas mesterséges víztartály az Aswan magas gátjának a Nílus folyón építése után jött létre.

Öt kontinensen 40 műszaki misszió keretében összesen 22 műemlék és komplexum került áthelyezésre.

A komplexum az UNESCO Világörökség részét képezi

Az áthelyezésre egy lengyel régész, Kazimierz Michałowski felügyelete alatt került sor.

Az iker-templomokat eredetileg a hegyoldalból faragták ki Kr. E. 13. században, a II. Ramesses fáraó 19. dinasztia uralkodása alatt.

Tartós emlékműként szolgálnak a király és a királynője, Nefertari számára, és megemlékeznek a Kadesh-csata győzelméről.

Abu Simbel templomai mozgatása.

A templom együttes 1845–1849 környékén David Roberts festményén

Ez a 19. századi David Roberts-kép ábrázolja a feltörekvő ülő szobrokat.

A méretarányos modell, a templom eredeti és a mostani helyéről a Núbiai Múzeumban, Aswanban.

A méretarányos modell, amely megmutatja a templom eredeti és jelenlegi helyét (a vízszint függvényében) a Núbiai Múzeumban, Aswanban.

Négy, a mentési munkálatokban nagy szerepet vállaló országnak Egyiptom viszonzásképpen egy-egy kisebb templomot ajándékozott: a debodi templomot Spanyolországnak, a denduri templomot az Egyesült Államoknak, a ellesija templomot Olaszországnak és a taffeh templomot Hollandiának. Ezeket a templomokat elszállították és a megajándékozott ország egy-egy múzeumában állíották fel újra.

Debodi templom