A Tower Bridge (vagy Tower híd) közúti híd a Temze felett, London északi és déli felét köti össze. Neogótikus tornyai és a köztük található felnyitható hídszakasz tette különlegessé, napjainkra London szimbólumává vált.
A 19. század végén szükségessé vált Londonban egy újabb közlekedési kapcsolat létesítése a Temze felett, mely a megépült hidaknál keletebbre, a tengerhez közelebb helyezkedik el. London számára a tengeri kapcsolat azonban a városon belülinél is fontosabb volt, így a parlament előírta, hogy a hídnak biztosítania kell a legnagyobb tengeri hajók áthaladásának lehetőségét is. Ez az előírás vezetett a felnyitható középső nyíláshoz, ahol a középső nyílást egy kétszárnyú billenőhíd alkotja.
Nevét a közelben található londoni Towerről kapta, megjelenését is hozzá kellett igazítani, így jöttek létre a ma is látható stílusú tornyok. Építését 1886-ban kezdték el és 1894-ben fejezték be. 1894. június 30-án avatták fel.
A középső felnyitható nyílás billenthető szárnyait, pályaszakaszait a tornyok alsó részében elhelyezett hidraulikus gépezet mozgatta. 360 LE teljesítményű gőzgéppel hajtott vízszivattyú hidraulikus akkumulátorokat töltött fel, melyben a mintegy 50 bar nyomást nehéz súlyok tartották fenn. Az akkumulátorokban tárolt nagynyomású víz a híd kinyitásához biztosította a munkahengereken keresztül a gyors működtetést. A berendezést 1976-ban elektromos meghajtású olajhidraulikára cseréltek.
A torony acélszerkezetű váza a híd funkcionális követelményein kívül a megjelenését meghatározó külső kőburkolat viselésére is hivatott. A két tornyot a vízszint felett 42-44 méter magasságban egy-egy gyaloghíd is összeköti, amik a teherhordó szerkezeti funkció mellett lehetővé teszik, hogy a gyalogosok akkor is átjuthassanak a hídon, amikor az éppen felnyitott állapotban van. A szélső, nagyobb nyílások rácsos tartóra függesztett pályaszakaszok, korabeli viktoriánus stílusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése